Istennőnek lenni nem egyszerű. Vagy írjam inkább, hogy Nőnek lenni nem egyszerű? Nyomja a vállad az összes létező elvárás, amit csak az ember valaha is megteremtett. Soroljam, vagy ne nehezítsem meg még jobban a gondolataid?
Társadalmi elvárás az Ego-lány szájából
“Ennyi idősen már sokkal előrébb kellene járnod! Nézd meg a volt osztálytársaidat, már mind összeházasodott, de legalábbis a lánykérésig már eljutottak. Te meg… Még pasid sincsen, vagy talán jobb lenne, ha inkább nem is lenne. Egyébként sem tudod, hogy hova vezet ez a kapcsolat, még megkérdezni se mered. Mi van, ha csak elvesztegeted az idődet? Te se leszel már fiatalabb… Persze a munkád sem az igazi. Se a fizetés, se az önmegvalósítás nem jár a nyomában sem az elképzelteknek. A külsődről nem is beszélve… Mégis miért pont ezt a pulcsit választottad az üzletből? Azt hitted azért, mert az ‘Instagram-lányoknak’ jól áll ez a hatalmas lepel, a Te alakodat is előnyösen fogja kiemelni? Hah… Te kis naiv! Persze nem csoda, hogy így nézel ki, még főzni sem tudsz! Anyukád is megmondta, hogy egy pasit a hasán keresztül lehet megfogni… Ugye érted, hogy mire gondolok?”
Ráismertél a Te Egó-lányodra? Lehet, hogy más a mixelés, a hatást viszont nem csökkenti! Annyi, de annyi mindennek kellene megfelelnünk:
- karrier
- párkapcsolat
- család
- fitt, nőies alak
- egészség és mozgás
- szenvedélyes szerelem
- spontán kalandok
- komfort-zónán kívüli élmények
- ………
Az önmegvalósításról már nem is beszélve! Hiszen ma már mindenki meditál, jógázik, fut vagy a Spartan Race sártengerébe veti bele magát arcán mosollyal.
Mégis hogyan lehetne mindennek megfelelni?
Kellene, de akarod is?
A coachingjaimon számtalan alkalommal merül fel a külső, társadalmi nyomás és az összehasonlítás kérdése, hiszen az összes közösségi felület az arcodba tolja a sikertelenségedet – vagyis bocs, mások sikerét… Mit vált ki mindez benned? Egy hatalmas elvárásokból felépített falat, amit meg kellene mászni.
Mit szoktam erre a problémára válaszolni? Megkérdezem, hogy vajon a Te falad is ugyanaz-e, mint amit a társadalom és a média eléd fest?
Biztos, hogy Te is rohamtempóban akarod bevenni a karrier-létra összes fokát? Biztos, hogy Te is már most babázni szeretnél? Vagy csak azért, mert Anyukád is úgy csinálta és legalább két volt gimis társad is állandóan erről posztol? Valóban Te is félmaratont akarsz futni? Vagy igazából nem is élvezed a futást? Sőt, rühelled még a gondolatát is? Valóban Neked is most azonnal kell az a gyűrű? Vagy igazából tökéletesen boldog vagy így is a Szerelmeddel, csak hát, már elmúltál 25 és kellene?
Tudom, hogy nehéz, nem is arra akarlak rábeszélni, hogy most azonnal vesd le magadról a rabigádat és szabadulj fel. Viszont! Arra bizony kérlek, hogy lépj egy lépést hátra és döntsd el, mint akarsz Te és mit erőltet Rád az Egó-lányod. Mondok egy példát.
Ki is akarja valójában?
Az első hosszútávú párkapcsolatomban a volt barátom nagyon szeretett eljárni esténként a barátaival bulizni. Én nem igazán szerettem csatlakozni, ellenben örömmel számon kértem, hogy ismét és valóban így akar-e tenni. Habár az esték nagy részén találkoztunk, amikor nem, akkor szörnyű játszmákba mentem bele. Őszintén beismerem, volt olyan, nem is egyszer, hogy folyamatosan hívogattam és smseket írogattam neki. Ezzel pedig egyetlen egy célom volt: hogy ő rosszul érezze magát és bűntudata legyen.
Ezt a negatív szokásomat egészen addig nem tudtam leküzdeni, amíg fel nem ismertem, hogy nem is én reagálok, nem is engem zavar, hanem az egómat. Merthogy az az igazság, hogy én teljesen jól éreztem magamat otthon. Emlékszem, olvastam, edzésre mentem, tanultam, sorozatot néztem, barátnőimmel találkoztam és teljesen jól voltam. Egészen addig, amíg meg nem szólalt az Egó-lányom: “ma este nem akar Veled lenni, nem Téged választ, hanem a haverjait, nem is szeret, …”
Jesszus, most még leírni is rossz, hogy valóban bele engedtem magamat ebbe a játszmába! És képzeld, még a mai napig is hallom a hangját! De aztán megkérdezem magamtól, valóban zavar, hogy a barátom most nincs otthon? A válasz pedig általában az, hogy NEM! Tökéletesen jól tudom érezni magam nélküle is. Nem kell állandóan matricaként ragaszkodni a másikhoz, hogy boldog lehessek. Nem kell állandóan a megerősítéseitől függővé tennem a lényemet, akkor is szeretni tudom magam, ha nem hallom napi 50x.
Vajon hányszor ragaszkodunk az életünben olyanhoz, amire nem is mi vágyunk igazából?
Következő lépés
Ismét arra kérlek, hogy lépj egy lépést hátra és onnan szemléld meg az elvárás faladat. Mi az, ami csak kívülről érkezik és nem a sajátod? Ha egyet találtál, ne keress tovább, hanem kezdj el azon dolgozni.
Honnan ered az elvárás? Kitől hallod a leggyakrabban? És a lényeg: mire vágysz igazából?
Amikor következő alkalommal érzed a nyomás terhét, emlékezz vissza a válaszodra és ismételd először csak magadnak, újra és újra, majd ha kellőképpen megerősödött benned az elhatározás, akkor merd hangosan is felvállani.
Én például Nagypapám ‘miért nem vagy még férjnél’ kérdésére egy ideig nem tudtam válaszolni, majd a következő reakció után többet nem is kellett: “Papó, Te is tudod, hogy ha akarnék, már férjnél lehetnék. Igaz, egy boldogtalan házasságban lennék, de teljesült volna a kívánságod. Szerinted, melyik a jobb?” 😉
Merj önmagad lenni!
Nem könnyű, nem egyszerű, de eszméletlenül megéri! Ha megismered az igazi Éned, felfedezed a benned élő Istennőt, megerősíted a ‘szeretem-magam’ izomcsoportodat és felvállalod, aki vagy – egy teljesen új szintre emelkedik az Életed és Te magad is!
Mit szólsz? Van kedved belevágni? És csatlakozni egy támogató közösséghez?
Modern Istennők zárt csoportja >>> www.facebook.com/groups/ModernIstennoKor/
Szeretettel ölellek,
Anna ♥
Self-Love Coach
