fbpx

Egy szakítást megelőző időszakban olvastam Stephen R. Covey könyvében a 3-féle függőségi paradigmáról és azonnal szerelembe estem. Na nem egy konkrét személlyel és nem is a már meglévővel, hanem az egymásrautaltság gondolatával. Tudtam, hogy pontosan ez az, amit mindig is kerestem és amire a független nővé válásom során mindig is vágytam – még, ha csak titkon is.

A függőség 3 szintje

A 3-féle paradigma közül az első a te-paradigma, ahol az alany mindig másoktól teszi függővé élete alakulását. Biztos a Te fülednek is ismerősen hangoznak a következő mondatok: “Te vagy a felelős ezért, nem én. / A szüleim a hibásak. / A gazdasági helyzet tehet róla. / A tanárom nem ezt mondta”. Nem véletlenül, hiszen a függőségben élők ott élnek a szomszédunkban, megtalálhatóak (jobb esetben) a tágabb családunk köreiben, mellettünk ülnek a metrón és velük vacsorázunk a 10/20/xx éves osztálytalálkozónkon is. Tagjaira jellemző, hogy szégyentelenül hárítanak és eszükbe sem jutna az ‘ez az én felelősségem’ vagy az ‘én tehetek róla’ kifejezést alkalmazni.

Talán Te is idetartozol? Ez sem kizárt, hiszen gyerekkorunkban valóban bevett szokás volt, hogy mások felelősségére voltunk bízva. Rábíztak a nagyszüleinkre, a tanárainkra, és támaszkodtunk a szüleink, illetve az oktatási rendszer kereteihez. Hiszen gyerekként ezt is várták el tőlünk. Ha úgy érzed, még a te-paradigma igaz Rád, de már megtapasztaltad, hogy ez bizony nem tesz boldoggá, akkor figyelj, mesélem, milyen további szintek vannak még előtted.

Ha már sikeresen áttagozódtál a függőségben élők közegéből a második szintre, az én-paradigma, vagyis a függetlenek csoportjába, akkor Te már tudatosan vállalod a felelősséget a döntéseidért és nem kényszer, hanem saját akaratod hatására döntesz. Dönteni akarsz az életed alakulásáról, a vállalkozásod sikeréről, a karriered sebességéről, a családi állapotodról, a lakásod berendezéséről, önmagad fejlesztéséről és az aznapi hangulatodról. A kezedben van a választás lehetősége és élsz is vele, ha már megragadtad. Nem mutogatsz másokra, nem bújsz el és végképp nem játszod az áldozat szerepét.

 

Én és a függetlenség

21 éves voltam, amikor sikeresen feltornáztam magam ebbe a kategóriába, miután édesanyám többszöri kérlelésemre sem akarta (szerencsére) meghozni helyettem életem nagyobb döntéseit. Ezt először kifejezetten nehezményeztem, mert úgy gondoltam, ha valaki, akkor Ő biztosan tudja a választ minden egyes kérdésemre. Persze többszöri ellenkezés (részéről), majd némaságba burkolózás és egy-egy hiszti (részemről) után, végül arra jutottam: oké, ez itt az én életem, lesz, ami lesz, vállalom a felelősséget.

Akkora hatással volt rám ez a váltás, hogy azóta az összes Self-Love Coachként megtartott workshopom elején elvégezzük a következő gyakorlatot:

“Én, ……………. (saját neved) 100%-os felelősséget vállalok a saját életem alakulásáért.”

Leírjuk, kimondjuk hangosan és átbeszéljük, kinek mit ad ez a mondat.

Mert van, aki megijed. Van, aki 100%-os felelősséget nem hajlandó leírni, csak 99%-osat. 🙂 És van, aki felismeri a felelősség vállalás szépségét és hihetetlen erejét. Ők megértik, hogy ez nem egyenértékű azzal, hogy mi kontrolláljuk a világ minden eseményét és csak pozitív dolgok történnek velünk. Nem is arról szól, hogy ‘örökoptimistaként’ száguldozunk keresztül az akadályokon vagy ‘mindigpesszimistaként’ vállainkat megrogyasztva ismételgetjük mantraként, hogy ha már ezt mérte ránk az élet, mi bizony összeszorítjuk a fogunkat és elviseljük.

Ha elértük a függetlenség állapotát és vállaljuk a felelősséget, az annyit jelent, hogy tisztában vagyunk vele, a döntéseink bizony sokrétű következménnyel járnak, amibe bizony valóban beleszólhatnak olyan külső körülmények, mint a gazdasági helyzet vagy embertársaink szabad akarata, mi mégis megpróbáljuk kihozni minden helyzetből a legjobbat. Hiszen mi alakítjuk az életünket, mi irányítjuk a gondolatainkat és mi határozzuk meg, hogy milyen életet akarunk élni.

 

Egymásrautaltság – minek, ha végre valahára független lettem?

A legfelső szint, az egymásrautaltság, másik elnevezése a mi-paradigma. Itt már bizony nem csak Te és én, hanem egyenesen MI vagyunk. De bizony nem a hagyományos miként viselkedve, egymásra mutogatások közepette próbáljuk rápakolni a felelősséget és a terheket a másikra, hanem Te is és én is eljutottunk egy olyan függetlenségi szintre, ahol képesek voltunk egyedülálló egységként kiteljesedni.

És ezen a ponton döntünk úgy, hogy Te és én legyünk MI. Mert MI, együtt többre vagyunk képesek. Mert MI együtt jobbat tudunk alkotni, mint egyedül. Mert MI mellettünk a másik a legboldogabb énjét tudja kihozni magából. Mert MI még teljesebbek vagyunk együtt, mint külön-külön.

Az igazi MIk viszik előre a világot jó irányba. Az igazi MIk alkotják a boldog család alapját és hoznak létre fenntartható cégeket.

Az igazi MI-k azonban nem csak szerelmespárok lehetnek, bár igaz, hogy amikor először olvastam róla, csak erre tudtam asszociálni. 🙂 Lehetnek munkatársak, cégtársak, edzőtársak, testvérek, közös projekten dolgozók. Ők azok, akik felismerik, hogyha mind a ketten hozzáteszik önmaguk legjobb oldalát, akkor ott bizony varázslat várható!

Én most elvesztem?

Jelenleg egy nagyon boldog egymásrautalt kapcsolatban élek, és kijelenthetem, hogy még sosem éreztem ennyire teljesnek önmagamat. Nem azért, mert a másik nélkül lehetetlen elképzelni, hogy tovább létezzek, hanem mert így annyival több/jobb/szebb/boldogabb/harmonikusabb az életem, hogy egyszerűen csak feleslegesnek tartom elképzelni.

És emellett megmaradtam a független Énemben is. Amikor pedig találkoztam egy másik független Énnel, akkor bizony az addigi világom felfordult – szakmailag és magánéleti szinten is. Mert azt az oldalamat hozta ki belőlem, akit egy igazi jó coaching során én hozok ki belőled. Csak Ő nem alkalmazott tudatosan kérdezéstechnikát, nem alkalmazta az értő figyelést (na jó, de!) és nem találkoztam vele két hetente. Nekem coachként szükségem van rá, hogy alkalmazzam a coaching eszközeit és még inkább, hogy TE 100%-os felelősséget vállalj az önmagad életéért. Mert, ha én a coach vagyok, Te pedig Te, akkor ezekre alapozva egy nagyon sikeres és hatékony MI lehetünk a program során.

Összefoglalásként egy gondolat

Sokféle egymásrautalt MI van. Ne félj tőle! De ne is várd, hogy egy MI része lehetsz, amíg az ÉN nem éri el a függetlenséget. 😉 Sose kicsinyeld le az apró lépéseket, hiszen mindig, minden esetben ezek vezetnek a hatalmas ugrásokhoz – és boldogsághoz.

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

facebook.com/kollarannacoach 

 

Forrás:

  • Stephen R. Covey – A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása
  • Kollár Anna – Modern Istennők Kézikönyve

modern_istennok_kezikonyve.jpg

>>> Kattints és rendeld meg a Modern Istennők Kézikönyvét! Kapható a Libriben! <<<