fbpx

Itt ülök a laptop előtt és 5. alkalommal kezdem újra ezt a cikket. Mert olyan sokan írtak már róla. Mert annyira sok oldalról belekezdhetek a “nem vagyok elég jó” gondolat körüljárásába. Mert annyira szeretném, hogy ez a cikk “elég jó” legyen Neked.

Mert szeretnék én is “elég jó lenni” – Neked.

Ha magamból indulok ki és nem gondolok Rád, ha nem jut eszembe, hogy vajon hányan fogják elolvasni a soraimat, akkor elégedett vagyok most a világommal, azzal, aki vagyok.

Hogyha a naplómba szeretnék egy bejegyzést írni arról, hogy miért gondolom, hogy elég jó vagyok és milyen lépések vezettek ide, akkor a végét úgy zárnám, hogy “Szeretlek, Anna”. Mert évek óta így köszönök el magamtól. Mert elfogadtam azt, aki vagyok, úgy ahogy vagyok.

És látod…

Itt vagyok, 33 évesen, 9 éve szereztem meg a diplomámat, 6 éve a coach képesítésemet. Biztos, hogy elértem a szakértő státuszt, vagyis több mint 10.000 órát foglalkoztam már önismerettel – a sajátommal és mint coach másokéval. Szintén több tízezer embert érnek el az írásaim online. Az első könyvem bestseller lett. Napi szinten kapom a pozitív visszajelzéseket és üzeneteket, hogy mit adtak a tananyagaim, írásaim, videóim. (Ezt azért írom, mert akármilyen jól is végzi valaki a munkáját, ritka, hogy meg is erősítik ebben. Én ezt is megkapom. 🙏) Édesanya vagyok és bátran ki tudom mondani, hogy szeretem magam.

Mégis, amikor arra kerül a sor, hogy “elég jónak” merem-e titulálni egy szimpla, ingyenesen elérhető cikkemet – elakadok. Szerinted ez normális?

 

Univerzális érzés – Te is, én is, Ő is

Teljesen normális, sőt, 100%-osan emberi.

Éppen annyira emberi, mint a félelmem, hogy meg akarok felelni ismeretlen emberek százainak (vagy ezreinek, kb mindegy, mert ugyanezt érezném, ha tudnám, hogy csak pár tucat emberhez jut el a cikkem). Hogy számít a “falu” (= az online közösség) véleménye.

Szóval, hogyha számodra is ismerős a gondolat, hogy nem vagy elég jó, akkor jó hírem van: 

  • nem vagy vele egyedül. 

 

Valójában akkor kell aggódnod, ha még sosem érezted, akkor ugyanis vagy hazudsz (jelen esetben magadnak, mert én nem hallom a gondolataidat), vagy pedig szociopata vagy, aki nem tud egészséges módon kapcsolódni az érzéseihez.

A sort pedig folytathatnám, hiszen nemcsak attól tartunk, hogy jók nem vagyunk, de attól is, hogy nem vagyunk elég okosak, szépek, humorosak, vonzóak, nőiesek, stílusosak, értékesek, szeretni valóak, bátrak, magasak, alacsonyak, vékonyak, izmosak, izgalmasak, érdekesek, karizmatikusak, jó előadók

Szerintem érted, hogy mire gondolok.

 

A megélés univerzális és olyan gyökerekre vezethető vissza, mint a szégyen, az alacsony önértékelés és a bizonytalan kötődési minták. Mélyre, nagyon mélyre, a tudatalattid legsötétebb rétegeibe vezetnek ezek az önkorlátozó gondolatok.

Árnyékmunka

Szeretem ezt a szót. Vonz ez a szó. Izgalmasnak hangzik és azt az érzést kelti bennem, hogy az árnyékban még felfedezésre vár valami.

Te mit érzel, hogyha elolvasod ezt a szót: árnyékmunka?

Az Árnyék én kifejezés Carl Jung nevéhez fűződik, (nem tudományosan, de érthetően megfogalmazva) a tudatalatti azon része, ahova a félelmeinket, szégyenünket, negatív érzéseinket, emlékeinket elássuk.

Kulcsszó, hogy a tudatalattink része, vagyis egészen addig, amíg nem tudatosítjuk magunkban – ez már komoly önismereti munkát és tudatosságot igényel, ideális esetben külső segítő bevonásával – addig nem is tudunk vele dolgozni.

Mert nem tudjuk, hogy ott van.

 

Egészen icipici kislány korod óta épül benned az Árnyék Éned. Onnan elindítva, amikor babaként a szüleid vagy gondviselőid nem tudták kielégíteni a szükségleteidet. Nem értették, hogy miért sírsz, nem érezted magad biztonságban, mert nem azt a választ vagy reakciót kaptad, amire szükséged lett volna.

És egészen odáig tart, amikor a múlt héten a sorban állva valaki indokolatlanul Rád ripakodott és Te automatikusan összehúztad magad. Meg odáig, amikor legutóbb valaki megbántotta – szándékosan vagy véletlenül – az érzéseidet. Amikor azt érezted, hogy nem figyelnek Rád, hogy nem számít a szomorúságod, az örömöd vagy egyedül találtad magad egy sikered megélésével.

Az Árnyék Éned folyamatosan fejlődik és a háttérben az ide “elrejtett” személyiség jegyeid, mintáid és paradigmáid folyamatosan akadályoznak a boldogságodban – és abban, hogy elhidd elég jó vagy.

A sötétben rejtetted el a valódi fényedet is. Elhiszed?

Elmondom most Neked, hogy én hogy képzelem el az árnyékmunkát és azonnal meg fogod érteni, hogy miért tartom varázslatosnak. Készen állsz?

Úgy képzelem el az Árnyék Énünket, mintha otthon a szekrényünkben, a régi kedvenc ruháink mögött – amiket vagy azért nem hordunk már, mert elöregedett az anyaguk vagy mert kicsik lettek, de reménykedünk, hogy egyszer majd újra jók lesznek, ha… – van egy rejtekhelyünk.

Amikor este hazaérünk és alvás előtt átvesszük a pizsamánkat, erre a rejtekhelyre bepakolunk minden olyan negatív élményt, gondolatot, emléket, amit aznap szereztünk. Ezek sokszor nem is a valóságban megesett események, hanem szimplán gondolatok, amiket adott események során gondoltunk és rossz érzést keltettek bennünk.

Meg sem nézzük, hogy mik ezek, csak bepakoljuk ide őket. Méghozzá olyan, kislánykorunkból hozott “kincsek” mellé, mint:

  • “Ne legyél már ennyire felvágós, nem illik. Lehetnél sokkal szerényebb is!” – mondták, amikor elújságoltad valami sikeredet

  • “Jól van már! Látom, hogy mit rajzoltál. Ilyet egy 3 éves is tudna…” – vagy éppen rá sem néztek egy alkotásodra, amit Te csupa szívvel készítettél és szerinted nagyon jól sikerült

  • “Ne vagánykodjál már! A lányoknak ennél sokkal finomabbnak kell lenniük.” – amikor bátran és kíváncsian felmásztál egy magas fára, építettél egy homokvárat vagy csináltál valami “fiúsat”

  • “Adj egy puszit a nénikédnek, hát olyan ritkán látod.” – amikor nem akartál fizikai közelségbe kerülni egy évente egyszer látott nénivel, csak mert a rokonod

Azért ezeket a példákat hoztam, mert a kislányoktól elvárják, hogy “jó kislányok” legyenek. Kedvesek, aranyosak, visszafogottak, jól neveltek, alkalmazkodók.

.

Miközben amikre ma Neked szükséged lenne:

  • önbizalom – mert elhiszed, hogy büszke lehetsz a sikeredre

  • kreativitás és önkifejezés – mert elhiszed, hogy csodálatos dolgokat tudsz alkotni és egyedi dolgot tudsz adni a világnak, ha megmutatod, aki vagy

  • bátorság és a komfort-zónád elhagyása – mert a fejlődéshez szükséged van rá, hogy merj változni és változtatni

  • határok betartatása és nemet mondás képessége – mert tudod, hogy bízhatsz a megérzésedben és jogod van meghúzni a saját határaidat, nem kell mindenkinek megfelelned

Ugye érted, hogy mire gondolok?

(Hogyha ezek alapján eszedbe jut saját példád, akkor olyan szívesen elolvasnám és akár név nélkül meg is osztanám, hogy milyen kincsre leltél! Elküldöd nekem az anna@kollarannacoach.hu email címre?)

Mielőtt megosztom a 3 + 1 tippet, ami segít, hogy kimondd: “elég jó vagyok”…

Őszinte leszek Veled – ez az én egyik szupererőm, most már tudom. Fel merem vállalni a sebezhetőségemet. Szóval őszinte leszek Veled. Amikor elkezdtem megírni ezt a cikket, nagyon más irányba akartam vinni.

Gondoltam, írok egy kedves kis motiváló cikket, amit könnyű és élvezetes elolvasni. Amit örömmel osztanak meg a Nők, mert jól esik a lelküknek. Erre most itt vagyok egy olyan cikk közepén, ami a Wordben már két oldalnál is hosszabb (képek nélkül) és kőkemény példákat hoztam fel Neked az árnyékmunka kapcsán.

Szóval, mi ilyenkor a megoldás?

Vegyünk egy nagy levegőt. (De komolyan!)

Lélegezz be.

És lélegezz ki.

Lélegezz be.

És lélegezz ki.

Én még mindig érzem a görcsöt a gyomromban. Szükségem van még pár mély levegőre. És Neked? Te mit érzel? Őszintén?

Ha készen állsz, akkor jöhetnek is az ígért tippek és a könnyedebb rész. Készen állsz?

1. tipp: Fogadd el, hogy ez egy teljesen normális érzés.

Melyik érzésre gondolok? Az összesre. 

Ugyanis, amikor védekezni szeretnénk a negatív, félelemmel teli érzések ellen, hajlamosak vagyunk elzsibbasztani, lefagyasztani őket.

Igen ám, de ahogy Brené Brown is mondta a TED előadásában, nem lehet csak a negatív érzelmeinket eltompítani. Ilyenkor a védekezésünk áldozatául esnek a pozitív érzéseink is. Elvágjunk magunkat az örömtől, a hálától, a szeretet mély megélésétől.

Ezzel kapcsolatosan volt egy nagyon, de nagyon ijesztő megélésem, ami ráébresztett, hogy mennyire fontos, hogy megnyissam a szívem. Erről majd egyszer írok, de a lényeg, hogy én is kerültem már olyan helyzetbe, amikor ezt találtam a legjobb megoldásnak. Nem volt az. A negatívval együtt a legmélyebb szeretettől is elvágtam magam, mintha nem lettem volna a saját életem és boldogságom része.

Szóval OKÉ, hogy nem érzed magad elég jónak. OKÉ, hogy nem hiszed, hogy tökéletes vagy. OKÉ, hogy az agyad folyamatosan keresi a következő kivetnivalót, amit magadban vagy másokban vagy az életedben találhatsz. OKÉ, hogy félsz, hogy szégyelled magad, hogy nem mered felvállalni azt, aki vagy, vagy azt, amit gondolsz, érzel, hiszel, remélsz.

Hogyha elfogadod, hogy ez teljesen normális és nem vagy vele egyedül, akkor megengeded magadnak, hogy változtass rajta. Amíg tagadod a létezésüket, nem tudod megoldani se őket.

.

.

2. tipp: Nyisd meg magad a lehetőségre, hogy elég jó lehetsz!

Ez egy nagyon kritikus lépés, ami aprónak tűnhet (ha ismered a munkásságom, akkor tudod, hogy lelkesedek az apró lépésekért és ezekben hiszek a legjobban), mégis mindent megváltoztat.

Fontos, hogy elhidd: érezheted magad elég jónak.

Nem kell most azonnal. Nem kell erőltetni. És véletlenül sem kell a hurráoptimizmus rózsaszín, vattacukros, csillámporos, “mindenre-képes-vagy”, “semmi-sem-lehetetlen” és “csak-engedd-el” ködét ráborítani. Mert az sz.rt – khm…, khm…, – akarom mondani póni fingot sem ér. (Bocsi, de így aztán tényleg érted, hogy mire gondolok. 😅)

Én most egyszerűen csak annyit kérek, hogy nyiss meg az elmédben és a szívedben egy apró kaput, azt is csak résnyire, amin, hogyha bekukucskálsz, akkor látsz egy olyan jövőképet, amikor részben elhiszed, hogy elég jó vagy. Hogy fontos a világ számára, hogy megszülettél. Hogy értékes vagy. És hogy szereted azt, aki vagy, akivé váltál és azt, aki voltál.

A hit, hogy ez megvalósulhat kulcsfontosságú.

3. tipp: A kulcs: tudatosság

“Figyeld meg a gondolataidat, de ne higgy nekik.”  – Eckhart Tolle

Nem vagy egyenlő a gondolataiddal és a gondolataid legnagyobb része nem igazság, nem tény, hanem vélemény. Amikor először olvastam Eckhart Tolle sorait, 3 évig dolgoztam velük, annyira mély az igazságuk.

A lényeg, hogy mindaz, amit most elolvastál, attól, mert elolvastad, nem fog megváltoztatni mindent. Vedd elő újra és újra, ismételd át a tanultakat újra és újra. Állíts be magadnak emlékeztetőket. Keress magad mellé társakat.

Csodálatos vagy, hogy elindultál az úton!

Hogyha Te ezt még nem is ismerted fel, én már igen. Eleve az, hogy idáig eljutottál a cikkben, komoly elköteleződésről tanúskodik. Kérlek, most egy lélegzetig, próbáld ki, hogy milyen büszkének lenni magadra, azért, mert itt vagy. Csodálatos vagy. Büszke vagyok Rád!

.
.

4. tipp: Tágítsd ki az időkeretedet – maratont futsz és nem sprintet

Lehet, hogy nem ez az első cikk, amit a témában elolvastál – és még mindig nem érzed, hogy van hatása.

Lehet, hogy már beleástad magad nem egy önismereti könyvbe – és még mindig nem érzed, hogy van hatása.

Lehet, hogy már kértél segítséget vagy voltál tréningen, workshopon, előadáson  – és még mindig nem érzed, hogy van hatása.

Ha valaki azt ígéri vagy azt ígérte Neked, hogy ez gyorsan megy, vagy hogy van rövid út, esetleg valami mágikus megoldás, akkor sajnálom, de hazudtak Neked.

Nincs. Jó hír viszont, hogyha átkeretezed magadban az önismeretet, és nem azonnali megoldást vársz tőle, hanem állandó felfedezést, kalandot és felismeréseket, akkor élvezni fogod az utat. Főleg, hogyha még jófej társakat is találsz magad mellé.

Gondolj arra, hogyha 10 év múlva már azt fogod érezni, hogy elég jó vagy, akkor milyen boldog leszel, hogy elindultál az úton és mertél hinni benne, hogy sikerülhet.

.
.

+1 Az EGYetlen dolog ereje: MOST!

Oké, ez aztán hosszú lett. De Te itt vagy, szóval mondom az egész cikk egyik legeslegfontosabb feladatát, az egyik leghatékonyabb önismereti tippemet és az életfilozófiámat (kb 😅).

Írj le – magadnak vagy nekem, jegyzetfüzetbe vagy a telefonodba -, de írj le, EGYETLEN EGY FELISMERÉST!

Nem kettőt, nem hármat, hanem egyet.

Egyet, amire jövő hét csütörtökön este is szeretnél majd emlékezni. Meg 3,5 hét múlva reggel 7 órakor is.

Szóval EGYETLEN EGY AHA-ÉLMÉNYT, FELISMERÉST, amit ha beépítesz a gondolkodásmódodba, akkor azzal megkönnyíted, boldogabbá, örömtelibbé teszed az életedet.

És még egy EGY: egy biztos, ha megírod nekem is, én ma már végtelenül boldog leszek. 🥰 

Köszönöm, hogy elolvastál! Köszönöm, hogy itt vagy! 

Szeretettel ölellek,

Anna 🙏