Az energiaszinted 1000 fokon ég és 0/24-ben pörögsz folyamatosan. Nemhogy lassítanál, meg sem állsz, csak haladsz előre. Amikor az egyik feladattal végeztél, már kezdesz is bele a következőbe és készíted elő az azt követőt, mert ezt tanították, mondták, hogy csak csináld, csináld, csináld és majd meglesz az eredménye…

 

De mikor?

Kérdezed magadtól időnként. Igaz az Ego-lányod kétségeinek nem terveztél be aznapra időpontot, de őt ez sohasem zavarja. Két kávé (jobb esetben zöld tea) között halkan, időnként pedig kifejezetten zavaróan von kérdőre: „mégis meddig kell várni az eredményre? Jó irányba haladsz egyáltalán? Valóban ez az az út, ami elvezet a célodhoz?”

Te pedig kénytelen-kelletlen engedélyezel magadnak 1-2 másodpercnyi lefagyást. Mert, hát basszus! Mi van, ha rossz irányba tartasz?

Mint a 7-mérföldes csizma, aminek egy titka van, hogy arra indulj, amerre menni akarsz, különben hihetetlen távolságba kerülsz az úticélodtól. Mi van akkor, ha Veled is éppen ez történt? Törtetsz előre, lelkedet-szellemedet-tested minden porcikáját belepakoltad az álmodba és aztán egyszer csak kiderül, hogy ez babám, mégsem az…

 

Mélyen beszívod a levegőt, majd kifújod

Mit tehet ilyenkor az Álom-lány (= Te)? Először is lecsillapítja az elméjét. Elmegy edzeni, fut egy kört a Margit-szigeten, olvas egy jó könyvet (vagy rosszat, ha éppen ahhoz van kedve), forró fürdőt vesz és lélegzik. Ez az utóbbi felettébb fontos, mert a hiperventillálás az esetek 99,99%-ban nem segít semmilyen helyzetben. Az a 0,01% is csupán statisztikai adat, vagyis nem éri meg vele foglalkozni.

Szóval az Álom-lány lélegzik. Mélyen és egyenletesen. Megérkezteti testét-lelkét-szellemét a jelenbe, ahelyett, hogy az aggodalmakkal és környezeti katasztrófákkal fenyegető jövőben, vagy netalántán a rossz döntéseket tartalmazó múltban lenne elveszve. A jelenben pedig egy idő után kitisztulnak a dolgok – a megfelelő mennyiségű oxigénbevitelnek is hála. 🙂

 

 

Mit is AKARSZ valójában?

A lenyugtatott elme pedig hamarosan visszatér az első és örök kérdésre: mit is AKARSZ igazán? Tiszta, égő vággyal? Pillangóktól repkedő, összeszűkült gyomorral? Ragyogó szemekkel? Ez az az út, amit a szíved súg Neked? Ha megpróbálod objektíven szemlélni az eddigi eredményeidet – azok boldoggá tesznek?

Igen?

Akkor menj tovább!!!

Tudom, egyedül nehéz. Hiába vannak körülötted – szerencsés esetben – támogató barátok és családtagok, az utadat mégis egyedül járod végig. A döntések a Te kezedben vannak. A következményeket Neked kell vállalnod. És a végén a sikerek is Téged fognak igazolni. Ilyen ez az Életnek nevezett Játék.

Ha erős a MIÉRTed, kialakítottad az önmotivációs rutinodat, megedzetted a „szeretem magam” izomcsoportodat és megtaláltad a TOP Álom-célodat, akkor már léphetsz is tovább a következő lépésre.

 

Visszatérés önmagadhoz

Te vagy az Életed origója és mozgatórugója. Te ismered a varázsigéket, amiket kimondva és megvalósítva változtatni tudsz a Valóságodon. És ez bizony súlyos hatalom, amivel meg kell tanulni bánni. Sajnos az iskolában csak rejtve szólnak erről a tananyagok, végül egyedül Te fogod kibogozni belőle a saját igazságodat és beépíteni a mindennapjaidba.

Néha én is elveszítem a fonalat – nem véletlenül született meg ez a cikk is. Egyik pillanatban még a mennyekben járok és repkedek, mert érzem, látom, hogy haladok. Aztán jön egy széllökés, megszólal az Ego-lány és basszus, a kemény, hideg földön találom magamat – mezítláb. És hirtelen halvány lila gőzöm sincs, 1. hogyan kerületem ide, 2. hogyan kerülhetnék vissza?

 

Mit teszek ilyenkor én?

Visszatérek önmagamhoz. 🙂 De most komolyan?

Egy kicsit kétségbe esek; mindennek elmondom magam (igen, utánozom az Ego-lány szavait…); hüppögök; időnként lefekszek a szőnyegre, mert ott jobban át tudom érezni a saját szerencsétlenségemet; kiírom magamból a gondolataimat, félelmeimet; előveszem a Hála-naplóm és olvasgatom; felhívok valakit, akinek a szavára adok és próbálom befogadni a mondanivalóját (éppen ezért nagyon megválogatom, hogy kit hívok fel, mert mindent és mindenkit nem engedhetek be a szívembe!!); átgondolom a MIÉRT-emet; hosszan tanulmányozom az Álom-táblámat; megnézek egy sorozat részt, hogy még húzzam az időt – aztán visszatérek az álmaim megvalósításához.

Van, hogy ez a kitérő hosszabb, van olyan, amikor viszont csak néhány órát vesz igénybe és utána tiszta fejjel, az Ego-lány nélkül, dupla hatékonysággal tudom elintézni a feladataimat. Ilyenkor lehiggadok kicsit és újra csak csinálom, csinálom, csinálom. Nem tökéletesen, nem hozva őrjítően magas statisztitákat, de 100%-osan tiszta szívből és végtelen szeretettel Feléd!

Mert az az igazság, hogy elsősorban TE vagy az, aki inspirálsz! Az, amikor a szemedben látom, hogy nekem végre elhiszed, amit magadnak oly sok éven át nem tudtál – hogy csodálatos vagy, végtelenül értékes és igenis meg tudod csinálni, csak akarnod kell! Az, amikor felhívsz, hogy megköszönd a bátorításomat, mert így képes voltál belevágni abba, amibe eddig nem! Az, amikor átküldöd az Álom-táblád fotóját, amit az Önmotivációs és gondolat-fordító workshop után készítettél el és elmondod, hogy mennyi energiát adott!

 

Miattad érdemes időnként kétségbe esni és elbizonytalanodni, mert Miattad akarom a lehető legjobban csinálni! És Miattad érdemes elcsitítani az elmémet és max. hatásfokon elkészíteni a következő wokrshop munkafüzetét, kiküldeni még egy hírlevelet, mert tudom, hogy ezáltal előrébb leszel és igazán, mélyen szerelmes leszel majd az Életedbe!

 

Köszönöm Neked, hogy vagy! Végtelenül hiszek Benned és remélem, hogy mihamarabb személyesen is segíthetlek az utadon! Addig is…

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach