Reggel időben ébredtem, mert nem szerettem volna ismét kapkodva érkezni a reggeli edzésre. Kényelmesen készülődtem, folyamatosan ellenőriztem az órámat, hogy benne vagyok-e még a keretben.

Talán azt a plusz egy tányért nem kellett volna elmosnom, és akkor tényleg nyugodtan sétálhatok oda a villamoshoz. Talán az utolsó ölelést nem kellett volna olyan hosszúra nyújtanom – a tény viszont tény marad, kapkodnom kellett a lábam az éppen ébredő utcákon.

Főleg amikor rájöttem, hogy január 3-a van, vagyis tegnap lejárt a bérletem!

 

Aggodalom felső fokon

Futottam a zöldig, már készítettem elő a bankkártyám, hogy az automatában még gyorsan megveszem az ehavi bérletet, amikor láttam, hogy mindössze 22 másodpercem maradt, utána indul a villamos. Gyors számolás és a kellemetlen következtetés: ha erre nem szállok fel, nemhogy kényelmesen nem érek oda, de még el is kések.

Döntöttem: majd valahogy kimagyarázom magam. (Nem mintha ez valaha is sikerült volna…)

Felültem, leültem és végül arra jutottam, jöjjön, aminek jönnie kell. Betettem a fülesem és elkezdtem egy interjút hallgatni, amiben T. Harv Eker beszél a gondolatok átprogramozásáról. Próbáltam nyugodt maradni, vizualizálni, hogy büntetés nélkül elérem a Corvin megállót, és majd visszafele tényleg nyugodtan megveszem a bérletet.

Erőn felül igyekeztem nem felkapni a fejem minden beszédfoszlányra, nem mániákusan figyelni a várakozókat, majd felszállókat a megállókban. Végül arra jutottam, hogy ilyen stresszes hozzáállással, akkor a végén még én vonzom be magamnak az ellenőröket, akik eredetileg nem is erre a járatra akartak felszállni…

Körülbelül a 4. megállónál jártunk, amikor bevillant egy halvány sejtelem…

Nem is tudom, hogy honnan érkezett, mindenesetre arra ösztönzött, hogy elővegyem a bérletem. Kinyitottal a tartót, és láss csodát: 2017. január 3-ig érvényes!!!

 

Felesleges félelem

Tudnod kell, hogy akárhányszor válaszoltam a „mit szeretnél a tavalyi évben hagyni” kérdésre, mindig a következőt mondtam/írtam le:

„Szeretném elengedni a felesleges aggodalmakat, az idő nyomását, ami nem is valós. Hiszen ezek a félelmek és a frusztráltság, amit kivált belőlem nem előre visz, hanem hátráltat és elszívja az energiámat.”

Amikor megláttam a bérletemen az érvényességi dátumot, ismét ez ugrott be. Vajon hány alkalommal aggódunk olyanon, ami sosem következik be? Hányszor félünk valaminek a bekövetkezésétől, aminek igazából semmi valóságalapja nincs? Hányszor kapaszkodunk bele a negatív gondolatainkba, ahelyett, hogy felszabadítanánk magunkat tőlük és helyette a pozitívra fókuszálnánk?

Mennyivel könnyedebben és boldogabban élhetnénk, ha elengednénk mindezt!

 

Elengedés

Emlékszem, amikor először tettem fel a Modern Istennők zárt csoportjába az Elengedés gyakorlatát. A legtöbbek szerint ez volt a legnehezebb gyakorlat. Én meg… le voltam döbbenve, mert úgy éreztem, hogy nekem ezzel semmi dolgom. Igen, a múlttal valóban megbarátkoztam már. De a jövő, az idő, a stressz elengedésével? Attól még messze vagyok.

Két napja elindult a 2. Modern Istennő kihívás, és hogy őszinte legyek még nem találtam meg a fő csapásirányt. Az 1. egyértelműen önmagunk szeretetéről, a jelen értékeléséről és az önértékelés növeléséről szólt. Ismerős, kedves témák nekem is – 1000x csináltam végig a gyakorlatok nagy részét.

Most viszont mást akartam. Itt a január, évkezdés, célkitűzés, megvalósítás.

Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy ezt mennyi mindennek kell megelőznie! Az első pillanattól kezdve az elengedéssel, a tiszta lappal, a minták felismerésével akartam foglalkozni, de hát az a múltról szól, nem pedig a jövőről, ahogy én azt eredetileg elképzeltem.

Ma reggel viszont kitöröltem az összes eddigi, előre megírt bejegyzést, és neki kezdtem az újaknak. Hogy egy kicsit mélyítsük el a gondolatainkat, kicsit nézzük vissza. Mert amíg ott nincsen minden rendben, amíg nem takarítjuk ki, ami eddig volt, a szokásmintáinkat, amik szerint eddig cselekedtünk, akkor mi alapján lépjünk tovább?

Így hát, elengedtem az eddigi gondolataimat, amiket Nektek szántam, és most újakkal fogok érkezni. 🙂

 

“Egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk.” – Albert Einstein

Erre fog épülni a következő pár nap a Modern Istennők zárt csoportjában, és erre építettem fel a január 28-i Modern Istennők Edzőtáborát (most 30% kedvezmény!). Mert sokszor nem a céllal van a gond, nem is a célkitűzés módszerével, vagy a miért hiányával, hanem sokkal inkább a fejeddel, az önmagadba vetett hiteddel, az álmodozásra való képesség hiányával.

 

Hihetetlen, hogy mennyi következtetést le lehet vonni egy le nem járt bérletből és mindössze 6 kellemetlen percből… 🙂

 

Egy gyors kérdés: Te hogy állsz az elengedéshez? Melyik részével van a legnagyobb kihívásod?

 

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

 

::MODERN ISTENNŐ KIHÍVÁS ZÁRT CSOPORT::

facebook.com/groups/ModernIstennoKor/

 

::MODERN ISTENNŐK EDZŐTÁBORA::

Célkitűzés. Önbizalom. Inspiráció.

Most 30%-os kedvezménnyel jelentkezhetsz!

kollarannacoach.hu/modern-istennok-edzotabora