Sétálsz az utcán és érzed, hogy Téged néznek. Érzed, ahogy megítélik az aznap felvett összeállításodat. Vagy inkább Téged? Látják, hogy mennyire értéktelen vagy és önmagában mindenki megkérdőjelezi a léted értelmét – elsők között Te magad. Magasabb fokozatra kapcsolsz, hogy ne kelljen szembesülnöd ezekkel a gondolatokkal, de a villamos sebessége sem segít abban, hogy magad mögött hagyd őket.
A negatív gondolataid szinte maguk alá tepernek és csak a bizonytalanságodra erősítenek rá. „Nem vagy elég jó.” „Senkinek sem vagy fontos.” „A saját kollégáid sem ismerik el a munkádat.” „Még a saját Anyukád sem büszke rád.” „Semmi értelme annak, hogy ma bemenj dolgozni, bárki tud helyettesíteni.” „Emlékszel, milyen gyorsan keresztül nézett rajtad a plátói szerelmed? Pontosan ennyit érsz!”
És Te hallgatod…
A nyomás a válladon, a szorítás a szíveden, a görcs a gyomrodban egyre csak fokozódik. Legszívesebben visszafordulnál és bebújnál a takaród alá, hogy ne kelljen szembesülnöd a saját hibáiddal. Lepellel borítanád be a tükreidet, hogy véletlenül se kelljen belenézned a saját szemedbe. És ennyi. Soha többet nem lépnél ki a szobádból.
Mitől félsz valójában?
A félelemelsődleges feladata az életünkben, hogy figyelmeztessen a veszélyre. Evolúciós szempontból életmentő esetekben kapcsolt be: menekülés a ragadozók elől, veszélyes állatok (kígyók, pókok) elkerülése, biztos hely keresése sötétben, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az éjszaka is tökéletesen látó csúcsragadozóknak.
A felsoroltak között van az, amitől rettegsz? A pókot és a sötétet leszámítva, gyanítom, hogy teljesen más indíttatásból ered az időnként megjelenő aggodalmad. Azonban hiszed vagy sem, ebben az esetben is megtaláljuk az evolúciós szempontból indokolt okot. Ez pedig nem más, mint: félelem a közösség kirekesztésétől.
Vagyis mitől is félünk?
- Félünk, hogy nem fogadnak el minket.
- Félünk, hogy nem fognak szeretni.
- Félünk, hogy nem vagyunk fontosak.
- Félünk, hogy ha nem azt tesszük, ami másoknak értékes, akkor helyettesítenek bennünket.
- Félünk, hogy nem felelünk meg az elvárásoknak.
- Félünk attól, hogy lebukunk, hogy nem vagyunk jók.
- Félünk, aggódunk, pánikolunk…
Személyes megélés
Több, mint 10 éves önismerettel és stabil önszeretettel a hátam mögött időnként én is képes vagyok azonosulni a felsoroltakkal. Amikor kimerülnek a tartalékaim, egynél több negatív visszajelzést vagy semmilyen pozitív visszajelzést nem kapok, akkor azonnal bekapcsol az Ego-lányom, a belső kritikusom. Ugyanis Ő az, aki ezeket a félelmeket lelkesen sorolja és sorolja vég nélkül, amíg egy kis tehetetlen kis pánik-gombócnak nem érzem magam.
Ilyenkor a tiszta fejjel semmiségnek titulált feladatok is kihívással bírnak: egyedül belépni egy terembe, ahol senkit sem ismerek. Hangosan kifejteni a véleményemet. Felvenni egy olyan öltözéket, ami egy kicsit is eltér a megszokottól és biztonságostól. Facebook posztot írni, mert mi lesz, ha senki sem kedveli. Elárulni a gondolataimat a barátaimnak, hiszen mi van, ha őket sem érdekli. És még sorolhatnám…
Coachként komoly figyelmet fordítok a gondolataimra, mert úgy gondolom, ha én nem tudom ezeket megoldani a saját életemben, akkor hogyan tudnék Neked segíteni? Ezzel természetesen még nagyobb nyomást teszek magamra, hiszen már attól rosszul tudok lenni, ha kiesek a pozitív gondolat-körömből.
Őszintén elárulom, éppen egy ilyen hullámon vagyok túl. Elfáradtam. Ennek köszönhetően a produktivitásom csökkent, ami megijesztett, hiszen akkor hogyan tudnék megfelelően teljesíteni. „Sikeresen” ráfókuszáltam erre a félelmemre, így még mélyebbre sodortam magam és a végén már semmi mást nem láttam a szemem előtt. A legrosszabb pedig az volt, hogy a fáradtságnak köszönhetően még a szokásos pozitív rutinom sem segített azonnal. 2 teljes napot kellett várnom (+4 nap alacsony produktivitású és szenvedős nap után!), amíg sikeresen visszatértem önmagamhoz.
Ezt írtam a naplómba a visszatérés napján:
„Meguntam magam. Meguntam a szenvedést.”
Ennyi. És visszatértem, mert hirtelen már nem láttam semmi, de semmi értelmét a felesleges félelmeimnek és szenvedéseimnek. Nem segítettek megoldani a problémámat, nem éreztem jobban magamat abban az állapotban – akkor meg miért folytassam?
Ezek után elkezdtem írásban megvizsgálni, hogy mit is tanultam a hullámból. És feltettem magamnak a kérdést: Neked mit tudnék átadni a megélt mélypontból? Hogyan tudnék abban segíteni Neked, hogy kikeveredj ebből az állapotból, vagy ha legközelebb belekeveredsz, akkor gyorsabban tudj kiszabadulni?
És akkor jött a kérdés: KI LENNÉL A FÉLELMEID NÉLKÜL?
Ki lennél a félelmeid nélkül?
Lehet, hogy evolúciós szempontból indokolt volt attól félni, hogy a közösséged nem fogad el, hiszen ezáltal csökkentek a túlélési esélyeid. Még talán a középkorban is reális volt ez a probléma, hiszen ha a saját falud kitaszít, akkor el kellett menekülnöd és teljesen egyedül maradtál…
Van azonban egy jó hírem: a 21. században élünk!!! 🙂
Nézz körül, kik azok az ismerőseid, barátaid, akikre felnézel! Kik a példaképeid? Miért lettek éppen ők? Mert beállnak a sorba és szürke komformitásban élik le az életüket? Mert nem tesznek semmi különlegeset? Fogadok, hogy épp az ellenkezője az igaz!
Csodálod bennük, mert mernek önmaguk lenni.
És ehhez bizony hatalmas bátorság kell!
Tudom, mert én is dolgoztam vele. Dolgoztam azon, hogy ki merjem mondani szeretem magam. Hogy fel merjem vállalni az álmomat, coachként akarok értéket adni a Nőknek. Hogy képes vagyok rá, hogy megvalósítsam az álmom. Hogy kilépjek abból a kapcsolatból, amiben nem lehettem önmagam és így a másiktól is elvettem a lehetőséget. Hogy belekezdjek egy csodálatos kapcsolatba anélkül, hogy a végétől tartanék. Hogy meg merjem írni Neked a gondolataimat és el merjem mesélni Neked az előadásaimon.
Féltem (és időnként még mindig), hogy nemeket fogok kapni. Hogy nem lesz szükség arra, amit adok. Hogy az én gondolataimra nem lesztek kíváncsiak. Hogy nem lehetek hiteles.
Ijesztő volt kiállni és kijelenteni, hogy ez vagyok én? Igen, igen, igen. Megérte? Még több IGEN, IGEN, IGEN! 🙂 Mit kaptam a bátorságomért cserébe? Egy csodálatos közösséget, akik tudatosan fejlesztik önmagukat, dolgoznak az álmaikon és támogatják egymást. És egy életet, aminek minden egyes napját élvezek és amiért végtelenül hálás vagyok. 🙂
Írjuk újra a történetedet!
Most vagy Te és a Te-be beletartoznak a félelmeid, amik lekorlátoznak. Mi lenne akkor, ha újraírnák a történetedet és maradnál TE, plusz egy elkülönített kupacban az Ego-lányod által skandált aggodalmaid? Vagyis minden maradna a régiben és mégsem, hiszen képes lennél felülről szemlélni a félelmeid halmazát és anélkül cselekednél, hogy elmerülnél benne? Hogy tetszik?
Lefejtjük Rólad a félelmeidet és megismerkedünk azzal a fantasztikus Nővel, aki valójában vagy! Aki tisztán látja önmagát, tudja, hogy mit akar és képes kilépni a komfort-zónája határain kívülre annak érdekében, hogy megvalósítsa az álmait. Wow, beleborzongtam! 🙂 Mennyi lehetőség, mennyi boldogság és mekkora hatástöbbszöröző erő!
Én benne vagyok. És TE? Vágjunk bele MOST!
- Gyere el a következő Self-Love Előadásomra,
- ismerkedjünk meg személyesen,
- ismerd meg az Álom-lány közösséget,
- hallgasd meg a saját tapasztalataimat és megoldásaimat, hogy hogyan élheted az életed a félelmeid akadályozása nélkül! 🙂
- Jelentkezés és részletek: facebook.com/events/985973211530153/
Kíváncsi vagyok az igazi Énedre! Arra, aki nem fél megmutatni a valódi arcát és kihozni önmagából, mindazt a rengeteg lehetőséget, ami Benne van! Kalandra fel!
Szeretettel ölellek,
Anna ♥
Self-Love Coach
U.i.: Van olyan barátnőd, akire ráférne egy kis félelmek-nélküli Élet? Egy kis feltöltődés? Küld tovább Neki a cikket, segíts a pozitív hatástöbbszörözésben és gyertek el együtt az előadásomra, hogy még több csodás lélek találkozhasson!
U.i.: Ha tudod, hogy van mit dolgoznod a ‘szeretem magam’ izomcsoportodon és az Ego-lányod, a félelmeid elcsendesítésén, akkor szeretettel ajánlom Neked a Love Yourself Workshopomat vagy a leghatásosabb Coaching Programomat!
